Emzéperiksz jelentkezz, hálló-hálló odaát!!
Kezdeném rögtön azzal, hogy jelenleg továbbra sincs még internetünk,
úgyhogy csak Allah (:)) tudja, mikor fogjátok ezt olvasni.. Viszont nekem már
így is sok 4 napot és történéseit papírra, akarom mondani „.doc”-ba vésni,
ezért hát neki is esek.
Partraszállás day-0, szombat.
Ideérkezésemmel kapcsolatban sok izgalmat nem tudnék megosztani
Veletek, nagyon maximum annyit, hogy a lassú check-in miatt már az utolsó
utáni-utáni beszállásra hívás után érkeztünk a gépre, ami miattunk csak pár
perces késéssel indult, de nélkülünk semmiképp:)
(Épp ebben a pillanatban kezdett bele a Müezzin a mai, azt hiszem 4.,
imára szólító énekébe. Nem kifejezetten vallásos emberként is azt mondom, hogy
nagyon szép és nem találom rá a jó szót, de talán elgondolkodtató, vagy nem is
tudom, de vmi érzést kelt az emberben. Értitek, ugye?)
Egyébként hárman érkeztünk szombaton, és egyelőre Alanya-ban vagyunk.
Teodóra (Dóri) itt is marad és idegenvezető lesz szintén, illetve Niki, aki
gyermek animátor lesz majd az egyik hotelben.
Tervek szerint május vége felé költözünk át Hajnival Side-be, addig itt
fogok vendégszerepelni:)
És Side-ben maradt a szipi-szupi szállás, állítólag mindenféle jóval
felszerelve. Meglássuk!
A szombat este legfontosabb célja az volt, hogy olyan helyen
vacsizzunk, ahol van wifi, hogy kiscsalád, nagycsalád, barátok és egyebek hírt
kapjanak épségben történt érkezésünkről.
Étteremben Móni egyből beleválasztott a legtörökebb kajába, ami csak
jöhetett, és lasagne-t evett:) Na jó, két percem volt dönteni és minden törökül
volt, a lasagne viszont itt is lasagne.
Pont.
Eddigi ittlétem alatt felfedezett legalapvetőbb szabály, hogy sosem
tudod előre, mit fogsz csinálni, és még az is változhat bármikor. Ez alapján
általában pl. este jön egy telefon és közlik, hogy mik a tervek holnapra, és ez
sokszor szöges ellentéte a korábban leegyeztetetteknek. De sebaj, én már otthon
eldöntöttem, hogy felveszem a „sodródom az árral” pozíciót, így meglepetés nem
érhet, mert nem készülök előre semmire:)
Day-1, vasárnap.
Szandi nevű szimpi id.vez. jött értem délelőtt és elmentünk pár hotelbe
infozni. Ami annyit tesz ugyebár, hogy megbeszélt időpontra a kedves vendég
odafárad (jobb esetben..) a hotelben megbeszélt helyre, ahol mi elmondjuk a
hotellel, várossal kapcsolatos alapvető információkat, illetve itt igyekszünk
rávenni őket, hogy ugyan már jöjjenek velünk mindenfelé kirándulni, mert az
annyira szép és jó és még bambi is kapható! :)
Részletesen nem mászok bele, meg ne is szokjatok hozzá, hogy ennyire
alaposan számot tudok adni a napjaimról, ez csak a bemelegítés és mézesmadzag:)
Este leendő-lakótársam-Hajni szervezett nekünk városnézős progit;
pasija jött vmi brand new hűűmegháá bőrüléses béemduplavé autójával, amiben
végigrepesztettük a várost sokkilométerperórás sebességgel, kinyitott
tetőablakkal (fiúk, van annak vmi szakszerű neve, vagy ganz einfach csak
tetőablak?) és üvöltő zenével. Megnéztük az esti várost fentről, jobbról és
balról is és mindenhonnan szép volt. És kaptunk Efes nevű sört, ami itt a helyi
finomság és tényleg az.
Hétfőn Nikivel „elküldtek” minket hamamra, ami bizony a teljes
testi-lelki felfrissülés. Leendő id.vez-ként ugyebár muszáj kipróbálnom és
látnom, hogy majd mire szeretném rábeszélni a kedves vendéget:) Szauna, gőzfürdő,
majd a felpuhult bőr „dörzsölése”, aztán szappanozása és lemosás. Ezt követően
némi relax, arcpakolás és egy kis tea. Végezetül egy jó kis masszázs. Most
mondjam, hogy nem volt jó?? :)
Ráadásul, ha bárhol megtudják, hogy „rehberim ben”, aminek a jelentése,
hogy idegenvezető vagyok, na onnantól minden igyé van:)
Hamam után császkáltunk a városban, ettünk 1 líráért fagyit, majd
összefutottunk Hajnival és Brigivel. Brigi kimaradt a sztoriból eddig, pedig ő
az egyik alapkő, mert vele lakunk együtt és mozgunk szimbiózisban mindenhová, lévén
még mi is küçük (kicsi) hellóturiszt nagyvárosban.
Ettünk velük ebédet vmi helyi kis menüzős helyen. Amúgy nagyon jókat
eszünk, minden csupa zöldség és rizs, esetleg tészta persze mindig vmi husival
azért. (Meg a vasárnap esti hagymás-szalonnás rántotta Móni-hozta
kiccsaládja-csinálta angolszalonnával:))
És a török szerencsére nem olyan tengeriherkentyűs nép, mint a spanyol,
piros pont érte:)
Ebédet gyorsan le is mozogtuk; Hajni városnéző túrára invitált minket, megmászva
ezernyi lépcsőt és ontva ránk a temérdek történelmi tudnivalót, amit nagyon
élveztünk.
Estére magához vacsizni, illetve csoportosan internetet lopni invitált
minket:)
Mai progink (ja igen, mert ma van kedd, day-3) hajókirándulás
Manavgatban a Manavgat-folyón.
Ehhez szükséges egy kis időjárás-kitekintés. Ideérkezésünk óta
váltogatja egymást a felhő, a nap, és az eső. Hideg általában nincs, ma már
28-30 fok lett délutánra, de reggel 19 fokban és szakadó esőben indultunk
útnak. Előrejelzések szerint még talán csütörtökig lesz ilyen idő, aztán lassan
indul a nyár, megnő a páratartalom, és aki abban még nem fullad meg, az
élvezheti a 40 fok feletti meleget és várhatja a legközelebb maximum októberben
hulló esőt.
Tehát hajókirándulás. Első állomás a mecset, majd egy gyönyörű vízesés,
onnan egy hatalmas textil áruház, ahol minden jóárasítva van és telis-tele
eredeti hamisítványokkal:)
Végül a hajókázás, hajón ebéd, némi hastáncos bemutató/mulatság, majd
vissza. És onnan is vissza.
Eddig jutottunk ma. Holnap az eddigi tervek szerint szabad napunk lesz,
csak este megyünk Török estre, ami végre időt jelent a tanulásra, mert bőven
van mit. Komplett Törökország, történelem, földrajz, a kirándulások
háttéranyaga, iszlám és a török nyelv is.. A nyelvet illetően erősen a
megszoksz, vagy megszöksz elv működik, így Móni most épp türkçe tanul. Hotelekben
alapvetően beszélnek „ininglis” és imitt-amott „aufdojcs” is, de ezerszer
másképp állnak hozzád és van esélyed elintézni bármit, ha töröküsül osztod az
észt:) És nem beszélve a buszsofőrökről,
akik bizony nem beszélnek még normálisan törökül sem és így juss el velük A-ból
B-be:)
Alapvetően jól érzem magam, csajokkal jól kijövünk szerencsére. Aztán
majd bizti itt is jönnek a kibeszélések és pletykák és hát csak csajok együtt
és hát jesszum:) De én alkalmazkodó, cuki és kedves vagyok, mint mindig,
úgyhogy no para!
Most még munka téren is lazább minden, aztán, ha ez itt beindul, nem
sok időm lesz úgy nagyjából semmire. De hát dolgozni jöttem, vagy mi!
Alanya nagyon szép és mozgalmas és hatalmas. Jajj és a közlekedés!!
Szerintem eleget mondok azzal, hogy ezeknél még a leállósáv is kétsávos! Mennek
pont és vessző nélkül, cikázva, 3-4 autó a kétsávos úton, záróvonal nem
betonfal, és az egyetlen dolog, ami néha megállítja őket, az pedig a piros
lámpa, ha műküdik:) Azért majd beszámolok az első utamról mindenképp!
Az árakról csak annyit, hogy amivel eddig találkoztam és alapvetőbb
dolog volt, az nem drága, sőt. És Lányok, ez maga a shopping földi paradicsoma!
Minden csupa ruha, táska, cipő, pénztárca ésatöbbi!! Lillum, csak pénzt hozzál
majd Magaddal és üres bőröndöt:)
A férfiak nagyjából olyanok, mint amilyen sztereotípiát, ill.
előítéletet „felállítottam” velük szemben. Alacsonyak, szőrösek és még büdösek
is. Csak a hajuk van belőve folyton, de arra olyan kényesen ügyelnek, hogy
ihajj! Bár a borotvával és/vagy a dezodorral állnának olyan szuper barátságban,
mint a fodrászukkal és a hajzselével! Ennek ellenére próbálkoznak mindennel
világos nappal a nyílt utcán is, de annyira nem vágyik egyikünk sem újabb
hazugsághalmazra=férfi, hogy még arra sem tartjuk őket érdemesnek, hogy csúnyán
nézzünk rájuk, szimplán meg sem halljuk őket:)
Lassan elmúlt 11 óra is, a Müezzin még egy utolsót is énekelt azóta,
hogy nekiestem az irományomnak. És közben beugrott a szó, amivel ezt a
legjobban tudnám jellemezni: tiszteletre méltó.
Remélem holnap nem esőre kelünk, lemennék már a partra is végre, nem
bánnám, ha tompíthatnék ezen a hűtőszekrény színemen, amivel érkeztem
barnaországba. Tanulni ott is tudnék..
Az engedélyünk és egyéb papírjaink, céges dolgaink intézése elmondások
szerint folyamatban, minden nap azt mondják, hogy majd holnap, de ma már
„csütörtököt mondtak”:) Bár addig van nyugi, mert ha meglesz céges telcsi,
akkor jön az „apa kezdődik” és a 24/7 elérhetőség, jippii..
Akkor mára zárnám soraim, a szél és a napsütés kombója leszívott
rendesen.
Jajj és még annyi, hogy egy picikát panaszkodjak is, hogy nincs meleg
víz a lakásban. Bár engem nem zavar, mert nem jéghideg, ami jön, hanem olyan
normális, nem jól kieresztett csapvíz, de már a második vizes bácsi jött, mire
rájöttek, hogy a napkollektor a bibis. Kellett vmi negatívat is mondanom,
nehogy azt higgyétek, hogy itt minden csupa móka és kacagás:)
Sok cuppantás
