Et voilá,
újra itt, és újra internet nélkül. Ergo lehet, hogy mégis akad némi
összefüggés a maradék szabadidőm eltöltése és az internetezési lehetőség
között?!
Ha van is, akkor mindenki be happy, ugyanis tegnap átköltöztem Sidebe (ezt
a bejegyzést pontosan egy hete írtam, úgyhogy gondolatban ugráljunk egy kicsit
az időben plíz:)) és itt nem lesz wifi, csak „stickes” net, így már csak az
energiaszintem befolyásolhatja a blogírási hajlandóságom!
Na de csapjunk is a lovak közé, ugyanis van eppicike mindösszesen cirka
3 hétnyi lemaradásom. Nem ígérem, hogy ma ezt mind be is hozom, de ugye mi már
annak is örülünk, ha legalább folytatom?
Emlékeim szerint keményen az első hetem szerda estéjéig (jujj, de
magyaros ez a szó..) jutottam.
Tehát csütörtök. Napközben már tudjafene, miben sántikáltunk, estére
viszont megnyertünk egy Török est nevű progit. Ez nem az a fajta kikapcsolódás,
amit teljes lelkesedéssel tudok ajánlani a vendégeknek, és ne fejezzem ki magam
nem szépen. Azóta már kiderült, hogy
Sideből mi ezt nem nagyon áruljuk majd a jajjdekedves vendégeknek, így nem is
vesézném ki jobban. Mindenesetre egy alkalom bőven elég is volt belőle!
17 péntek. Elárulom, hogy mielőtt elköltöztem, elkértem Dóri képeit –
lévén ő a non-stop fotográfusunk a Drágaság névre hallgató „eshármasával”–, így
dátum szerint tudok puskázni és szemezgetni a történések közül:)
Naszóval! Nagyon szupi kis napunk volt, ugyanis csajokkal
elkocsikáztunk egy Cable Park nevű helyre, amit újdonságként tudunk árulni idéntől.
Persze mi Sideből ezt sem nagyon, mert messze van, pedig ezt tetszene! Nevéből
is lehet már következtetni a „kábel pályára”, ami egy mesterséges tavon
kiépített wake-boardozást és társait rejti magában. Tekintve, hogy mindenki
kezdő volt, mi csak a knee-board, azaz a térdelős verzióját próbáltuk ki,
kisebb-nagyobb sikerekkel. Rám tessék büszkének lenni, ugyanis ketten nem estek
ki egyszer sem és naná, hogy én voltam az egyik!! Ráadásul volt, aki 2 kört
(sem) ment végig, én meg bezzeg 6-szor! *Taps* :)
Majd jött a másnap és harmadnap és negyednap. És az izomlázak! Annyit
nem kacagtunk még egymás bénázásán az is biztos! Úgy kellett levennem a
kolléganőmről a hálóinget, mert nem tudta kinyújtani a kezét:)
És itt most következik egy kis filmszakadás, amiről nincs fotó, arra
már nem terjed ki a memóriám napra/napszakra pontosan sajnos.. Tekintve, hogy
minden hétvégén transzfer van, feltételezem, hogy azért nem készültek
kifejezetten képek, ami alapján haladhatnék dátum szerint tovább..
Összes emlékem, hogy szombaton megérkezett Panka, akit már előre
elkönyveltem, hogy nem fogok szeretni, majd végül ő lett a szívem egyik csücske
pillanatok alatt:) Illetve a vasárnap este, amikor Szandi névnapot ünnepeltünk
és mivel nálunk volt csak lehetőség kinti mókára, így átjött mindenki egy kis
grillezünkcsirkehusit csajpartyra.
Na igen, én ismét nem tudom, mit csináltam, amikor is Dóri a Green
Speciel fedőnevű Side városnézős progin volt a képek tanúsága szerint:)
Viszont kedden annál inkább tudjuk! Végre Jeep Safarizni mentünk!!
Egyik nagy kedvenc lett nagyon hamar! Szupi kis progi mindenféle off-roaddal és
egy-egy kisebb megállóval dúsítva, mint egy pici cami (ejtsd: dzsámi:)),
autentikus házikó és hiperújnagyszép gáttal stb..
Az ebédet pedig egy „lebegő étteremben” költöttük el, ami a Dim folyón
található irtó ötletes megoldáson alapul. Igyekszem majd mindenhez legalább
egy-egy fotót mellékelni, hogy ne csak az élénk fantáziánkra legyen bízva
minden;)
És hogy ki ne felejtsem, újoncok lévén tiszteletünket tettük a mindösszesen
12 fokos vízben majdnem önszántunkból természetesen:)
A kedvenc progi szókombináció leírásakor ugrott be, hogy vmikor volt
nekünk egy raftingolós és „fun parkos” napunk is, amikor az összes csajszi
Alanya és Antalya régióban egy helyen csoportosult, hogy élesben lássa, mit ad
majd el.. Kisségyőri-folyókvárosa lányának teremtődvén én továbbra is a vizes
progikat preferálom élükön a raftinggal! Imádtam-imádom:)
Ráadásul a Köprülü nemzeti parkban tekergő gyöngyszemben csordogálunk
lefelé, már a látvány önmagáért beszél!
Van ennek egy „b” verziója, ahol előbb „gumibogyókban” – és itt ne
tessék a Gumimacikra asszociálni egyből! :) Szóvaltehát úszógumiszerű miazba
kell belecsüccs, a 12 fokos víz pedig alulról simogat minket, lányok lévén a fagyaszott-zsibbadásos
érzés eléréséig ment a szisszegés, hogy bizony ez hideg – és jöttek a
bevillanások a nődokiról;) /kulisszatitok: senkinek nem lett semmi baja!/ Fiúk
szótlanabbul bírták, ahogy elfagy odalent minden:)
Gumibogyó sosenem arra megy, amerre mi lapátolnánk őtet, még jó, hogy
béjvaccsos fiúk kajak-kenuznak (sosem tudom melyik a melyik) körülöttünk és
mentenek ki, amikor már totál elsodródunk. Ha még bírjuk szusszal, akkor
sárkányhajóba ülünk és jobb esetben dobszó adta ütemre evezgetünk.
Haddnemondjam, hogy csak én láttam még ilyet életemben eddig:) Ezt követően
levezetésképp lehet ugrabugrálni mindenféle felfújt gumitökjóságokban egy
elkerített holtág félében. Tetszetős vizes móka ő is!
A napok némileg most összefolytak, de sebaj, meg aki nem hiszi, mi hogy
volt, járjon utána, ugye?
Jeepes nap után Sapadere kanyonba tettünk látogatást. Jártunk banán
ültetvényen is. Tudjuk-e, hogy egész Türkiye-ben csak itt terem meg a banán? És
ez más, mint az otthoni import cucc, amolyan desszertbanán, amit max. 2-3 napon
belül meg kell enni, kisebb és édeskésebb az íze is.
Kirándulás alatt jártunk selyemhernyó gubászatban is:) Megnéztük, hogy
készül a selyemszálból selyemszál, ill. szemközt néztünk a hernyókkal is.
Undibundik akármi is lesz belőlük!
A kanyon nagyon szép, kiépített rámpa visz fel a vízesésig, megérte
felcaplatni a végére!
Utána ebéd, ami itt a szokásos hal vagy csirke. Roston pisztrángot vagy
nyárson csirkemellet szolgálnak fel 99%-ban a kirándulásokon némi körettel és
sok salival.
Vmikor delfin show-n is jártunk, látványos kis műsort ad elő a
fókacsalád és a félelmetesen okos delfinek is! De mi persze azt szeretjük, ha
kedvesvendég úszni kíván a delfinnel némileg nemoccsóért;)
Képzeljétek, sütöttem lányoknak kakaós csigát. Persze semmiféle
robotikus eszközünk nincs, így rémes – konyhatündéri elveimnek ellentmondó –
kézi dagasztásra kellett vetemedni, majd a márvány konyhapulton borosüveggel
nyújtani a tésztát:) De a végeredmény önmagáért beszélt!
Jártunk ismét Hamamban, csak most csoportosan. Ismét élveztük, jól
esett a kis kényeztetés mindenkinek, és már jelentősen kevesebb elhalt felső
hámréteget operáltak le rólunk a nénik.
Naszóval, eddig jutottam pár nappal, ezelőtt. Legjobb időbeosztásom
szerint igyekszem folytatni is, hogy utolérjem magam már tényleg. Addig viszont
ezt tessék olvagatni, és a képeket nézegetni:)
Már második hete dolgozom minden nap, ma érkezett egy 100 fős alakulat,
akikkel külön progikat szervezünk, még annyi időm senemvan, mint eddig, szóval
tessék elnézni, hogy kissé lemaradok. Ha egyszer up-to-date leszek végre, akkor
már könnyebb lenne csak néha napi dolgokat írogatni, de nehéz odáig eljutni.
A másik dolog az, hogy itt nem nagyon reklámozom, hogy blogot írok,
hátha megemlítek olyat is bármiről, amiről más úgy gondolná, hogy ennyire nem
publikus. Ezzel csak annyit szeretnék, hogy mondjuk facebook falon ne írjunk
ezzel kapcsolatban bitte semmit. És akkor folytatódhat békében minden. Tessekür
ederim! Már így törökösen;)
To be continued..
Tsóóóók