Delfin- és fókashow

Delfin- és fókashow

Manavgati vízesés

Manavgati hajókirándulunk Brigivel anno májusban

Kleopatra beach Alanya

Móni kneeboardozni készül:)

Wakeboard pálya

Brigi demonstrálja a kneeboardozást

Kleopatra beach felülről

Sidei bazár

Móni safarizni indul

Safaris banda

Alanya felülről

Felavatás - fürdőzés a 12 fokos folyóban Dórival:)

Dim-gát fent a hegyekben, nemrég még falvak voltak itt

Dim-folyón hesszelés az úszóstéges étteremben

Alanya felülről a várból

Egyetlen hely, ahol terem a banán egész Türkiyeben

Herkules-piknik római kori híddal - mostanra már vízzel feltöltve

Gözleme-s néni

Sapadere-kanyonban jártunk

Sapadere-kanyonban jártunk2

Pankival élveztük az életet:)

Móni kakaós csigát süt a lányoknak - deszka a pult, sodrófa a borosüveg

Az eredmény:)

Köprülü-kanyon - itt raftingolunk

Pankival és Brigesszel Hamamban jártunk, arcpakolással relaxálunk épp - Dóri meg fotózott:)

Dóri szülinap -  az említett vodka-red bull transzfer előtt:)

Dóri szülinap - a korsó sör lemaradt a képről:)

Medanszié party

Night safarira indulva, naplemente a várból

Merhaba kis olvasóim:)

Nahátakkor netessékegyszótsemszólni! El vagytok kényeztetve, annyit írok itt pár nap alatt:)

És hogy igazán érezzétek a törődést, elárulom, hogy ma van (06.15. szombat) hosszú ideje az első igazi szabadnapom és ahelyett, hogy már a medence partján hesszelnék, bizony inkább itt koptatom a matricákat a billentyűzetemen! De hát tudjuk, hogy én már csak ilyen tündéri vagyok, ugye? :)

In medias res bele is vágnék a közepébe, vagyis folytatnám vhol, ahol le vagyunk maradva az eseményekkel..

Hamamban jártunk legutóbb azt hiszem. Másnap transzferre mentünk, de mivel hajnali 3-kor volt az indulás, és hamar éjfélt ütött az óra, ami Dóri szülinapját jelentette helyi idő szerint, így hát úgy szólt a döntés, hogy hejj minek már erre a pici időre lefeküdni és inkább ittunk egy vodka-redbullt:)

Meglepően jól bírtuk a másnapot, bár elárulom, hogy a departure és az arrival között volt pár óránk szundítani az antalyai lojmanban.. Este átjöttek csajok Dórit meglepni és felköszönöttük egy névre szóló tortával. Ehhez tudni kell, hogy egy hosszú sztori végeredményeképp Dórira ráragadt a Buksi név és ez is szerepelt a tortán:)

Este bementünk városba és stílusosan ittunk egy-egy korsó fini Efes nevű sört. Ha időm engedi, akkor tervezem egy olyan bejegyzés írását, amikor általánosságokat osztok meg Veletek Törökországról. Elsősorban olyanokat, amiket transzferen is szoktam mondani kedvesvendégeknek, általános tudnivalók. Már persze csak, ha van rá érdeklődés!? ;)

Szóval szombat kilőve, ja és köszönhetően a bazár éjjel egyig tartó nyitvatartásának; sikerült két új táskával hazatérnem, pedig még fizetést nem kaptam;) De hát a kettő együtt nem volt még 15 euro sem és kellett egy az egyenruhámhoz is meg a másik olyannagyonszép volt, hogy hűű:)

Aztán sajnos megint jön némi képzavar és időbeli nemtudommitcsináltam időszak.. A képek alapján sem tudok tovább haladni, mert egyre kevesebb progira mentünk a Dórival közösen, így sokszor csak azt tudom, hogy ő merre járt:)

Vmikor ezidőtájt készültek a mi medencés képeink, ami azt jelenti, hogy volt legalább egy szabad délutánunk és az, hogy közösen, külön csoda!

Továbbra is főzőcskéztünk minden nap vmi finit csajokkal, közben megérkezett Zsuzsi is, aki Alanyaban lesz transzferes. Vagyis már tegnap óta dolgozik, úgyhogy nem csak lesz, hanem már az:)

Arról nem tudom már mennyit beszéltem, hogy ki merről származik Macaristan (ejtsd „madzsarisztán” – Mo. töröküs nyelven:)) kis területén belül. Ugyanis a szezon végére várhatóan külön értelmező szótár kiadására készülünk, annyi új szót és kifejezést tanulunk egymástól:)

Tudjuk-e például, hogy mi az a csurka vagy csuri?? Meg a parkettában van a hajam? És hogy ki van ömölve a homlokom? A közértbe megy a pesti kolléganő már nem annyira újdonság. De azt ők sem tudták, hogy mi az a kondi, mint ugye mi győriek használjuk a sportcipőre. Vagy a speci, ami nálunk a nápolyi. Annyit tudtunk ilyeneken nevetni:) Meg nem ám rántottát esznek Nyíregyházán, hanem kavart tojást!

Következő szerdán transzfer volt ismét, este 18.50-re értem haza, majd 19-kor már jött is értem a jeep és indultunk night safarira! Hát az egy állati jó progi volt ismét! Ráadásul a legjobb sofőrrel mentünk, olyan hegyeken, völgyeken, dombokon, erdőben fák között és 70 fokos löszfalakon felkaptatva, gyakran a reflektorokat is lekapcsolva, hogy bizony csak a sikításokat és megkönnyebbült nevetéseket lehetett hallani az éjszaka közepén! Levezetésnek egy vízipipázós helyen álltunk meg, majd onnan haza, 1 óra elmúlt, mire ágyba dőltünk.

Aztán ott a csütörtök megint kiesett. Minden nap mentünk vhova, ismerkedtünk minden progival és kirándulással folyamatosan. Vagy infozni mentünk a csajokkal az előző nap érkezettekhez. És arról értelemszerűen nincs kép, így passz..

Pénteken viszont biztosan tudom, hogy Demre-ben voltam Andikával. „Kisfőnökék” akkor még nem tudták, hogy mi ismerjük egymást régebbről, sőt, jó barátnők vagyunk, mert akkor nem bizti, hogy összetettek volna minket:)

Még ezt a napot befejezem, és megyek csobbanni a medansziéba sorry. Megsülök már idebent és különben is gyúrnom kell a színemre, mert senki nem hiszi majd el, hogy már 5 hete itt vagyok:)

Szóval Demre. Mikulás bácsiról hallotunk-e már?? :) Képzeljétek, hogy a finnek csak ellopták a bácsit, mert ő bizony itt született Patara-ban és Myra-ban volt püspök! Gyönyörű helyeken jártunk, sziklasírokat néztünk meg, ókori színházat, Szent Miklós templomát, elsüllyedt szigetet Kekovát stb. Szupi kis nap volt! Leszámítva olyan apróságokat, hogy buszt kellett cserélnünk, mert lerobbantunk és egyebek:)

Most eddig jutottam, tényleg vár a medence, aztán még főzőcskéznem is kell, megígértem Hajninak, hogy összedobok vmit némi csirkemellből és rizsből, mert más nem nagyon van itthon:)

Cuppantás mindenkinek, meg ölelések, mert hiányoztok ám!!

Et voilá,

újra itt, és újra internet nélkül. Ergo lehet, hogy mégis akad némi összefüggés a maradék szabadidőm eltöltése és az internetezési lehetőség között?!

Ha van is, akkor mindenki be happy, ugyanis tegnap átköltöztem Sidebe (ezt a bejegyzést pontosan egy hete írtam, úgyhogy gondolatban ugráljunk egy kicsit az időben plíz:)) és itt nem lesz wifi, csak „stickes” net, így már csak az energiaszintem befolyásolhatja a blogírási hajlandóságom!

Na de csapjunk is a lovak közé, ugyanis van eppicike mindösszesen cirka 3 hétnyi lemaradásom. Nem ígérem, hogy ma ezt mind be is hozom, de ugye mi már annak is örülünk, ha legalább folytatom?

Emlékeim szerint keményen az első hetem szerda estéjéig (jujj, de magyaros ez a szó..) jutottam.

Tehát csütörtök. Napközben már tudjafene, miben sántikáltunk, estére viszont megnyertünk egy Török est nevű progit. Ez nem az a fajta kikapcsolódás, amit teljes lelkesedéssel tudok ajánlani a vendégeknek, és ne fejezzem ki magam nem szépen.  Azóta már kiderült, hogy Sideből mi ezt nem nagyon áruljuk majd a jajjdekedves vendégeknek, így nem is vesézném ki jobban. Mindenesetre egy alkalom bőven elég is volt belőle!

17 péntek. Elárulom, hogy mielőtt elköltöztem, elkértem Dóri képeit – lévén ő a non-stop fotográfusunk a Drágaság névre hallgató „eshármasával”–, így dátum szerint tudok puskázni és szemezgetni a történések közül:)

Naszóval! Nagyon szupi kis napunk volt, ugyanis csajokkal elkocsikáztunk egy Cable Park nevű helyre, amit újdonságként tudunk árulni idéntől. Persze mi Sideből ezt sem nagyon, mert messze van, pedig ezt tetszene! Nevéből is lehet már következtetni a „kábel pályára”, ami egy mesterséges tavon kiépített wake-boardozást és társait rejti magában. Tekintve, hogy mindenki kezdő volt, mi csak a knee-board, azaz a térdelős verzióját próbáltuk ki, kisebb-nagyobb sikerekkel. Rám tessék büszkének lenni, ugyanis ketten nem estek ki egyszer sem és naná, hogy én voltam az egyik!! Ráadásul volt, aki 2 kört (sem) ment végig, én meg bezzeg 6-szor! *Taps* :)

Majd jött a másnap és harmadnap és negyednap. És az izomlázak! Annyit nem kacagtunk még egymás bénázásán az is biztos! Úgy kellett levennem a kolléganőmről a hálóinget, mert nem tudta kinyújtani a kezét:)

És itt most következik egy kis filmszakadás, amiről nincs fotó, arra már nem terjed ki a memóriám napra/napszakra pontosan sajnos.. Tekintve, hogy minden hétvégén transzfer van, feltételezem, hogy azért nem készültek kifejezetten képek, ami alapján haladhatnék dátum szerint tovább..

Összes emlékem, hogy szombaton megérkezett Panka, akit már előre elkönyveltem, hogy nem fogok szeretni, majd végül ő lett a szívem egyik csücske pillanatok alatt:) Illetve a vasárnap este, amikor Szandi névnapot ünnepeltünk és mivel nálunk volt csak lehetőség kinti mókára, így átjött mindenki egy kis grillezünkcsirkehusit csajpartyra.

Na igen, én ismét nem tudom, mit csináltam, amikor is Dóri a Green Speciel fedőnevű Side városnézős progin volt a képek tanúsága szerint:)

Viszont kedden annál inkább tudjuk! Végre Jeep Safarizni mentünk!! Egyik nagy kedvenc lett nagyon hamar! Szupi kis progi mindenféle off-roaddal és egy-egy kisebb megállóval dúsítva, mint egy pici cami (ejtsd: dzsámi:)), autentikus házikó és hiperújnagyszép gáttal stb..

Az ebédet pedig egy „lebegő étteremben” költöttük el, ami a Dim folyón található irtó ötletes megoldáson alapul. Igyekszem majd mindenhez legalább egy-egy fotót mellékelni, hogy ne csak az élénk fantáziánkra legyen bízva minden;)

És hogy ki ne felejtsem, újoncok lévén tiszteletünket tettük a mindösszesen 12 fokos vízben majdnem önszántunkból természetesen:)

A kedvenc progi szókombináció leírásakor ugrott be, hogy vmikor volt nekünk egy raftingolós és „fun parkos” napunk is, amikor az összes csajszi Alanya és Antalya régióban egy helyen csoportosult, hogy élesben lássa, mit ad majd el.. Kisségyőri-folyókvárosa lányának teremtődvén én továbbra is a vizes progikat preferálom élükön a raftinggal! Imádtam-imádom:)

Ráadásul a Köprülü nemzeti parkban tekergő gyöngyszemben csordogálunk lefelé, már a látvány önmagáért beszél!

Van ennek egy „b” verziója, ahol előbb „gumibogyókban” – és itt ne tessék a Gumimacikra asszociálni egyből! :) Szóvaltehát úszógumiszerű miazba kell belecsüccs, a 12 fokos víz pedig alulról simogat minket, lányok lévén a fagyaszott-zsibbadásos érzés eléréséig ment a szisszegés, hogy bizony ez hideg – és jöttek a bevillanások a nődokiról;) /kulisszatitok: senkinek nem lett semmi baja!/ Fiúk szótlanabbul bírták, ahogy elfagy odalent minden:)

Gumibogyó sosenem arra megy, amerre mi lapátolnánk őtet, még jó, hogy béjvaccsos fiúk kajak-kenuznak (sosem tudom melyik a melyik) körülöttünk és mentenek ki, amikor már totál elsodródunk. Ha még bírjuk szusszal, akkor sárkányhajóba ülünk és jobb esetben dobszó adta ütemre evezgetünk. Haddnemondjam, hogy csak én láttam még ilyet életemben eddig:) Ezt követően levezetésképp lehet ugrabugrálni mindenféle felfújt gumitökjóságokban egy elkerített holtág félében. Tetszetős vizes móka ő is!

A napok némileg most összefolytak, de sebaj, meg aki nem hiszi, mi hogy volt, járjon utána, ugye?

Jeepes nap után Sapadere kanyonba tettünk látogatást. Jártunk banán ültetvényen is. Tudjuk-e, hogy egész Türkiye-ben csak itt terem meg a banán? És ez más, mint az otthoni import cucc, amolyan desszertbanán, amit max. 2-3 napon belül meg kell enni, kisebb és édeskésebb az íze is.

Kirándulás alatt jártunk selyemhernyó gubászatban is:) Megnéztük, hogy készül a selyemszálból selyemszál, ill. szemközt néztünk a hernyókkal is. Undibundik akármi is lesz belőlük!

A kanyon nagyon szép, kiépített rámpa visz fel a vízesésig, megérte felcaplatni a végére!

Utána ebéd, ami itt a szokásos hal vagy csirke. Roston pisztrángot vagy nyárson csirkemellet szolgálnak fel 99%-ban a kirándulásokon némi körettel és sok salival.

Vmikor delfin show-n is jártunk, látványos kis műsort ad elő a fókacsalád és a félelmetesen okos delfinek is! De mi persze azt szeretjük, ha kedvesvendég úszni kíván a delfinnel némileg nemoccsóért;)

Képzeljétek, sütöttem lányoknak kakaós csigát. Persze semmiféle robotikus eszközünk nincs, így rémes – konyhatündéri elveimnek ellentmondó – kézi dagasztásra kellett vetemedni, majd a márvány konyhapulton borosüveggel nyújtani a tésztát:) De a végeredmény önmagáért beszélt!

Jártunk ismét Hamamban, csak most csoportosan. Ismét élveztük, jól esett a kis kényeztetés mindenkinek, és már jelentősen kevesebb elhalt felső hámréteget operáltak le rólunk a nénik.

Naszóval, eddig jutottam pár nappal, ezelőtt. Legjobb időbeosztásom szerint igyekszem folytatni is, hogy utolérjem magam már tényleg. Addig viszont ezt tessék olvagatni, és a képeket nézegetni:)

Már második hete dolgozom minden nap, ma érkezett egy 100 fős alakulat, akikkel külön progikat szervezünk, még annyi időm senemvan, mint eddig, szóval tessék elnézni, hogy kissé lemaradok. Ha egyszer up-to-date leszek végre, akkor már könnyebb lenne csak néha napi dolgokat írogatni, de nehéz odáig eljutni.

A másik dolog az, hogy itt nem nagyon reklámozom, hogy blogot írok, hátha megemlítek olyat is bármiről, amiről más úgy gondolná, hogy ennyire nem publikus. Ezzel csak annyit szeretnék, hogy mondjuk facebook falon ne írjunk ezzel kapcsolatban bitte semmit. És akkor folytatódhat békében minden. Tessekür ederim! Már így törökösen;)

To be continued..

  

Tsóóóók

A kezdet

Emzéperiksz jelentkezz, hálló-hálló odaát!!

Kezdeném rögtön azzal, hogy jelenleg továbbra sincs még internetünk, úgyhogy csak Allah (:)) tudja, mikor fogjátok ezt olvasni.. Viszont nekem már így is sok 4 napot és történéseit papírra, akarom mondani „.doc”-ba vésni, ezért hát neki is esek.

Partraszállás day-0, szombat.

Ideérkezésemmel kapcsolatban sok izgalmat nem tudnék megosztani Veletek, nagyon maximum annyit, hogy a lassú check-in miatt már az utolsó utáni-utáni beszállásra hívás után érkeztünk a gépre, ami miattunk csak pár perces késéssel indult, de nélkülünk semmiképp:)

(Épp ebben a pillanatban kezdett bele a Müezzin a mai, azt hiszem 4., imára szólító énekébe. Nem kifejezetten vallásos emberként is azt mondom, hogy nagyon szép és nem találom rá a jó szót, de talán elgondolkodtató, vagy nem is tudom, de vmi érzést kelt az emberben. Értitek, ugye?)

Egyébként hárman érkeztünk szombaton, és egyelőre Alanya-ban vagyunk. Teodóra (Dóri) itt is marad és idegenvezető lesz szintén, illetve Niki, aki gyermek animátor lesz majd az egyik hotelben.

Tervek szerint május vége felé költözünk át Hajnival Side-be, addig itt fogok vendégszerepelni:)

És Side-ben maradt a szipi-szupi szállás, állítólag mindenféle jóval felszerelve. Meglássuk!

A szombat este legfontosabb célja az volt, hogy olyan helyen vacsizzunk, ahol van wifi, hogy kiscsalád, nagycsalád, barátok és egyebek hírt kapjanak épségben történt érkezésünkről.

Étteremben Móni egyből beleválasztott a legtörökebb kajába, ami csak jöhetett, és lasagne-t evett:) Na jó, két percem volt dönteni és minden törökül volt, a lasagne viszont itt is lasagne.  Pont.

Eddigi ittlétem alatt felfedezett legalapvetőbb szabály, hogy sosem tudod előre, mit fogsz csinálni, és még az is változhat bármikor. Ez alapján általában pl. este jön egy telefon és közlik, hogy mik a tervek holnapra, és ez sokszor szöges ellentéte a korábban leegyeztetetteknek. De sebaj, én már otthon eldöntöttem, hogy felveszem a „sodródom az árral” pozíciót, így meglepetés nem érhet, mert nem készülök előre semmire:)

Day-1, vasárnap.

Szandi nevű szimpi id.vez. jött értem délelőtt és elmentünk pár hotelbe infozni. Ami annyit tesz ugyebár, hogy megbeszélt időpontra a kedves vendég odafárad (jobb esetben..) a hotelben megbeszélt helyre, ahol mi elmondjuk a hotellel, várossal kapcsolatos alapvető információkat, illetve itt igyekszünk rávenni őket, hogy ugyan már jöjjenek velünk mindenfelé kirándulni, mert az annyira szép és jó és még bambi is kapható! :)

Részletesen nem mászok bele, meg ne is szokjatok hozzá, hogy ennyire alaposan számot tudok adni a napjaimról, ez csak a bemelegítés és mézesmadzag:)

Este leendő-lakótársam-Hajni szervezett nekünk városnézős progit; pasija jött vmi brand new hűűmegháá bőrüléses béemduplavé autójával, amiben végigrepesztettük a várost sokkilométerperórás sebességgel, kinyitott tetőablakkal (fiúk, van annak vmi szakszerű neve, vagy ganz einfach csak tetőablak?) és üvöltő zenével. Megnéztük az esti várost fentről, jobbról és balról is és mindenhonnan szép volt. És kaptunk Efes nevű sört, ami itt a helyi finomság és tényleg az.

Hétfőn Nikivel „elküldtek” minket hamamra, ami bizony a teljes testi-lelki felfrissülés. Leendő id.vez-ként ugyebár muszáj kipróbálnom és látnom, hogy majd mire szeretném rábeszélni a kedves vendéget:) Szauna, gőzfürdő, majd a felpuhult bőr „dörzsölése”, aztán szappanozása és lemosás. Ezt követően némi relax, arcpakolás és egy kis tea. Végezetül egy jó kis masszázs. Most mondjam, hogy nem volt jó?? :)

Ráadásul, ha bárhol megtudják, hogy „rehberim ben”, aminek a jelentése, hogy idegenvezető vagyok, na onnantól minden igyé van:)

Hamam után császkáltunk a városban, ettünk 1 líráért fagyit, majd összefutottunk Hajnival és Brigivel. Brigi kimaradt a sztoriból eddig, pedig ő az egyik alapkő, mert vele lakunk együtt és mozgunk szimbiózisban mindenhová, lévén még mi is küçük (kicsi) hellóturiszt nagyvárosban.

Ettünk velük ebédet vmi helyi kis menüzős helyen. Amúgy nagyon jókat eszünk, minden csupa zöldség és rizs, esetleg tészta persze mindig vmi husival azért. (Meg a vasárnap esti hagymás-szalonnás rántotta Móni-hozta kiccsaládja-csinálta angolszalonnával:))

És a török szerencsére nem olyan tengeriherkentyűs nép, mint a spanyol, piros pont érte:)

Ebédet gyorsan le is mozogtuk; Hajni városnéző túrára invitált minket, megmászva ezernyi lépcsőt és ontva ránk a temérdek történelmi tudnivalót, amit nagyon élveztünk.

Estére magához vacsizni, illetve csoportosan internetet lopni invitált minket:)

Mai progink (ja igen, mert ma van kedd, day-3) hajókirándulás Manavgatban a Manavgat-folyón.

Ehhez szükséges egy kis időjárás-kitekintés. Ideérkezésünk óta váltogatja egymást a felhő, a nap, és az eső. Hideg általában nincs, ma már 28-30 fok lett délutánra, de reggel 19 fokban és szakadó esőben indultunk útnak. Előrejelzések szerint még talán csütörtökig lesz ilyen idő, aztán lassan indul a nyár, megnő a páratartalom, és aki abban még nem fullad meg, az élvezheti a 40 fok feletti meleget és várhatja a legközelebb maximum októberben hulló esőt.

Tehát hajókirándulás. Első állomás a mecset, majd egy gyönyörű vízesés, onnan egy hatalmas textil áruház, ahol minden jóárasítva van és telis-tele eredeti hamisítványokkal:)

Végül a hajókázás, hajón ebéd, némi hastáncos bemutató/mulatság, majd vissza. És onnan is vissza.

Eddig jutottunk ma. Holnap az eddigi tervek szerint szabad napunk lesz, csak este megyünk Török estre, ami végre időt jelent a tanulásra, mert bőven van mit. Komplett Törökország, történelem, földrajz, a kirándulások háttéranyaga, iszlám és a török nyelv is.. A nyelvet illetően erősen a megszoksz, vagy megszöksz elv működik, így Móni most épp türkçe tanul. Hotelekben alapvetően beszélnek „ininglis” és imitt-amott „aufdojcs” is, de ezerszer másképp állnak hozzád és van esélyed elintézni bármit, ha töröküsül osztod az észt:)  És nem beszélve a buszsofőrökről, akik bizony nem beszélnek még normálisan törökül sem és így juss el velük A-ból B-be:)

Alapvetően jól érzem magam, csajokkal jól kijövünk szerencsére. Aztán majd bizti itt is jönnek a kibeszélések és pletykák és hát csak csajok együtt és hát jesszum:) De én alkalmazkodó, cuki és kedves vagyok, mint mindig, úgyhogy no para!

Most még munka téren is lazább minden, aztán, ha ez itt beindul, nem sok időm lesz úgy nagyjából semmire. De hát dolgozni jöttem, vagy mi!

Alanya nagyon szép és mozgalmas és hatalmas. Jajj és a közlekedés!! Szerintem eleget mondok azzal, hogy ezeknél még a leállósáv is kétsávos! Mennek pont és vessző nélkül, cikázva, 3-4 autó a kétsávos úton, záróvonal nem betonfal, és az egyetlen dolog, ami néha megállítja őket, az pedig a piros lámpa, ha műküdik:) Azért majd beszámolok az első utamról mindenképp!

Az árakról csak annyit, hogy amivel eddig találkoztam és alapvetőbb dolog volt, az nem drága, sőt. És Lányok, ez maga a shopping földi paradicsoma! Minden csupa ruha, táska, cipő, pénztárca ésatöbbi!! Lillum, csak pénzt hozzál majd Magaddal és üres bőröndöt:)

A férfiak nagyjából olyanok, mint amilyen sztereotípiát, ill. előítéletet „felállítottam” velük szemben. Alacsonyak, szőrösek és még büdösek is. Csak a hajuk van belőve folyton, de arra olyan kényesen ügyelnek, hogy ihajj! Bár a borotvával és/vagy a dezodorral állnának olyan szuper barátságban, mint a fodrászukkal és a hajzselével! Ennek ellenére próbálkoznak mindennel világos nappal a nyílt utcán is, de annyira nem vágyik egyikünk sem újabb hazugsághalmazra=férfi, hogy még arra sem tartjuk őket érdemesnek, hogy csúnyán nézzünk rájuk, szimplán meg sem halljuk őket:)

Lassan elmúlt 11 óra is, a Müezzin még egy utolsót is énekelt azóta, hogy nekiestem az irományomnak. És közben beugrott a szó, amivel ezt a legjobban tudnám jellemezni: tiszteletre méltó.

Remélem holnap nem esőre kelünk, lemennék már a partra is végre, nem bánnám, ha tompíthatnék ezen a hűtőszekrény színemen, amivel érkeztem barnaországba. Tanulni ott is tudnék..

Az engedélyünk és egyéb papírjaink, céges dolgaink intézése elmondások szerint folyamatban, minden nap azt mondják, hogy majd holnap, de ma már „csütörtököt mondtak”:) Bár addig van nyugi, mert ha meglesz céges telcsi, akkor jön az „apa kezdődik” és a 24/7 elérhetőség, jippii..

Akkor mára zárnám soraim, a szél és a napsütés kombója leszívott rendesen.

Jajj és még annyi, hogy egy picikát panaszkodjak is, hogy nincs meleg víz a lakásban. Bár engem nem zavar, mert nem jéghideg, ami jön, hanem olyan normális, nem jól kieresztett csapvíz, de már a második vizes bácsi jött, mire rájöttek, hogy a napkollektor a bibis. Kellett vmi negatívat is mondanom, nehogy azt higgyétek, hogy itt minden csupa móka és kacagás:)

Sok cuppantás