Et voilá,

újra itt, és újra internet nélkül. Ergo lehet, hogy mégis akad némi összefüggés a maradék szabadidőm eltöltése és az internetezési lehetőség között?!

Ha van is, akkor mindenki be happy, ugyanis tegnap átköltöztem Sidebe (ezt a bejegyzést pontosan egy hete írtam, úgyhogy gondolatban ugráljunk egy kicsit az időben plíz:)) és itt nem lesz wifi, csak „stickes” net, így már csak az energiaszintem befolyásolhatja a blogírási hajlandóságom!

Na de csapjunk is a lovak közé, ugyanis van eppicike mindösszesen cirka 3 hétnyi lemaradásom. Nem ígérem, hogy ma ezt mind be is hozom, de ugye mi már annak is örülünk, ha legalább folytatom?

Emlékeim szerint keményen az első hetem szerda estéjéig (jujj, de magyaros ez a szó..) jutottam.

Tehát csütörtök. Napközben már tudjafene, miben sántikáltunk, estére viszont megnyertünk egy Török est nevű progit. Ez nem az a fajta kikapcsolódás, amit teljes lelkesedéssel tudok ajánlani a vendégeknek, és ne fejezzem ki magam nem szépen.  Azóta már kiderült, hogy Sideből mi ezt nem nagyon áruljuk majd a jajjdekedves vendégeknek, így nem is vesézném ki jobban. Mindenesetre egy alkalom bőven elég is volt belőle!

17 péntek. Elárulom, hogy mielőtt elköltöztem, elkértem Dóri képeit – lévén ő a non-stop fotográfusunk a Drágaság névre hallgató „eshármasával”–, így dátum szerint tudok puskázni és szemezgetni a történések közül:)

Naszóval! Nagyon szupi kis napunk volt, ugyanis csajokkal elkocsikáztunk egy Cable Park nevű helyre, amit újdonságként tudunk árulni idéntől. Persze mi Sideből ezt sem nagyon, mert messze van, pedig ezt tetszene! Nevéből is lehet már következtetni a „kábel pályára”, ami egy mesterséges tavon kiépített wake-boardozást és társait rejti magában. Tekintve, hogy mindenki kezdő volt, mi csak a knee-board, azaz a térdelős verzióját próbáltuk ki, kisebb-nagyobb sikerekkel. Rám tessék büszkének lenni, ugyanis ketten nem estek ki egyszer sem és naná, hogy én voltam az egyik!! Ráadásul volt, aki 2 kört (sem) ment végig, én meg bezzeg 6-szor! *Taps* :)

Majd jött a másnap és harmadnap és negyednap. És az izomlázak! Annyit nem kacagtunk még egymás bénázásán az is biztos! Úgy kellett levennem a kolléganőmről a hálóinget, mert nem tudta kinyújtani a kezét:)

És itt most következik egy kis filmszakadás, amiről nincs fotó, arra már nem terjed ki a memóriám napra/napszakra pontosan sajnos.. Tekintve, hogy minden hétvégén transzfer van, feltételezem, hogy azért nem készültek kifejezetten képek, ami alapján haladhatnék dátum szerint tovább..

Összes emlékem, hogy szombaton megérkezett Panka, akit már előre elkönyveltem, hogy nem fogok szeretni, majd végül ő lett a szívem egyik csücske pillanatok alatt:) Illetve a vasárnap este, amikor Szandi névnapot ünnepeltünk és mivel nálunk volt csak lehetőség kinti mókára, így átjött mindenki egy kis grillezünkcsirkehusit csajpartyra.

Na igen, én ismét nem tudom, mit csináltam, amikor is Dóri a Green Speciel fedőnevű Side városnézős progin volt a képek tanúsága szerint:)

Viszont kedden annál inkább tudjuk! Végre Jeep Safarizni mentünk!! Egyik nagy kedvenc lett nagyon hamar! Szupi kis progi mindenféle off-roaddal és egy-egy kisebb megállóval dúsítva, mint egy pici cami (ejtsd: dzsámi:)), autentikus házikó és hiperújnagyszép gáttal stb..

Az ebédet pedig egy „lebegő étteremben” költöttük el, ami a Dim folyón található irtó ötletes megoldáson alapul. Igyekszem majd mindenhez legalább egy-egy fotót mellékelni, hogy ne csak az élénk fantáziánkra legyen bízva minden;)

És hogy ki ne felejtsem, újoncok lévén tiszteletünket tettük a mindösszesen 12 fokos vízben majdnem önszántunkból természetesen:)

A kedvenc progi szókombináció leírásakor ugrott be, hogy vmikor volt nekünk egy raftingolós és „fun parkos” napunk is, amikor az összes csajszi Alanya és Antalya régióban egy helyen csoportosult, hogy élesben lássa, mit ad majd el.. Kisségyőri-folyókvárosa lányának teremtődvén én továbbra is a vizes progikat preferálom élükön a raftinggal! Imádtam-imádom:)

Ráadásul a Köprülü nemzeti parkban tekergő gyöngyszemben csordogálunk lefelé, már a látvány önmagáért beszél!

Van ennek egy „b” verziója, ahol előbb „gumibogyókban” – és itt ne tessék a Gumimacikra asszociálni egyből! :) Szóvaltehát úszógumiszerű miazba kell belecsüccs, a 12 fokos víz pedig alulról simogat minket, lányok lévén a fagyaszott-zsibbadásos érzés eléréséig ment a szisszegés, hogy bizony ez hideg – és jöttek a bevillanások a nődokiról;) /kulisszatitok: senkinek nem lett semmi baja!/ Fiúk szótlanabbul bírták, ahogy elfagy odalent minden:)

Gumibogyó sosenem arra megy, amerre mi lapátolnánk őtet, még jó, hogy béjvaccsos fiúk kajak-kenuznak (sosem tudom melyik a melyik) körülöttünk és mentenek ki, amikor már totál elsodródunk. Ha még bírjuk szusszal, akkor sárkányhajóba ülünk és jobb esetben dobszó adta ütemre evezgetünk. Haddnemondjam, hogy csak én láttam még ilyet életemben eddig:) Ezt követően levezetésképp lehet ugrabugrálni mindenféle felfújt gumitökjóságokban egy elkerített holtág félében. Tetszetős vizes móka ő is!

A napok némileg most összefolytak, de sebaj, meg aki nem hiszi, mi hogy volt, járjon utána, ugye?

Jeepes nap után Sapadere kanyonba tettünk látogatást. Jártunk banán ültetvényen is. Tudjuk-e, hogy egész Türkiye-ben csak itt terem meg a banán? És ez más, mint az otthoni import cucc, amolyan desszertbanán, amit max. 2-3 napon belül meg kell enni, kisebb és édeskésebb az íze is.

Kirándulás alatt jártunk selyemhernyó gubászatban is:) Megnéztük, hogy készül a selyemszálból selyemszál, ill. szemközt néztünk a hernyókkal is. Undibundik akármi is lesz belőlük!

A kanyon nagyon szép, kiépített rámpa visz fel a vízesésig, megérte felcaplatni a végére!

Utána ebéd, ami itt a szokásos hal vagy csirke. Roston pisztrángot vagy nyárson csirkemellet szolgálnak fel 99%-ban a kirándulásokon némi körettel és sok salival.

Vmikor delfin show-n is jártunk, látványos kis műsort ad elő a fókacsalád és a félelmetesen okos delfinek is! De mi persze azt szeretjük, ha kedvesvendég úszni kíván a delfinnel némileg nemoccsóért;)

Képzeljétek, sütöttem lányoknak kakaós csigát. Persze semmiféle robotikus eszközünk nincs, így rémes – konyhatündéri elveimnek ellentmondó – kézi dagasztásra kellett vetemedni, majd a márvány konyhapulton borosüveggel nyújtani a tésztát:) De a végeredmény önmagáért beszélt!

Jártunk ismét Hamamban, csak most csoportosan. Ismét élveztük, jól esett a kis kényeztetés mindenkinek, és már jelentősen kevesebb elhalt felső hámréteget operáltak le rólunk a nénik.

Naszóval, eddig jutottam pár nappal, ezelőtt. Legjobb időbeosztásom szerint igyekszem folytatni is, hogy utolérjem magam már tényleg. Addig viszont ezt tessék olvagatni, és a képeket nézegetni:)

Már második hete dolgozom minden nap, ma érkezett egy 100 fős alakulat, akikkel külön progikat szervezünk, még annyi időm senemvan, mint eddig, szóval tessék elnézni, hogy kissé lemaradok. Ha egyszer up-to-date leszek végre, akkor már könnyebb lenne csak néha napi dolgokat írogatni, de nehéz odáig eljutni.

A másik dolog az, hogy itt nem nagyon reklámozom, hogy blogot írok, hátha megemlítek olyat is bármiről, amiről más úgy gondolná, hogy ennyire nem publikus. Ezzel csak annyit szeretnék, hogy mondjuk facebook falon ne írjunk ezzel kapcsolatban bitte semmit. És akkor folytatódhat békében minden. Tessekür ederim! Már így törökösen;)

To be continued..

  

Tsóóóók