Merhaba kis olvasóim:)

Nahátakkor netessékegyszótsemszólni! El vagytok kényeztetve, annyit írok itt pár nap alatt:)

És hogy igazán érezzétek a törődést, elárulom, hogy ma van (06.15. szombat) hosszú ideje az első igazi szabadnapom és ahelyett, hogy már a medence partján hesszelnék, bizony inkább itt koptatom a matricákat a billentyűzetemen! De hát tudjuk, hogy én már csak ilyen tündéri vagyok, ugye? :)

In medias res bele is vágnék a közepébe, vagyis folytatnám vhol, ahol le vagyunk maradva az eseményekkel..

Hamamban jártunk legutóbb azt hiszem. Másnap transzferre mentünk, de mivel hajnali 3-kor volt az indulás, és hamar éjfélt ütött az óra, ami Dóri szülinapját jelentette helyi idő szerint, így hát úgy szólt a döntés, hogy hejj minek már erre a pici időre lefeküdni és inkább ittunk egy vodka-redbullt:)

Meglepően jól bírtuk a másnapot, bár elárulom, hogy a departure és az arrival között volt pár óránk szundítani az antalyai lojmanban.. Este átjöttek csajok Dórit meglepni és felköszönöttük egy névre szóló tortával. Ehhez tudni kell, hogy egy hosszú sztori végeredményeképp Dórira ráragadt a Buksi név és ez is szerepelt a tortán:)

Este bementünk városba és stílusosan ittunk egy-egy korsó fini Efes nevű sört. Ha időm engedi, akkor tervezem egy olyan bejegyzés írását, amikor általánosságokat osztok meg Veletek Törökországról. Elsősorban olyanokat, amiket transzferen is szoktam mondani kedvesvendégeknek, általános tudnivalók. Már persze csak, ha van rá érdeklődés!? ;)

Szóval szombat kilőve, ja és köszönhetően a bazár éjjel egyig tartó nyitvatartásának; sikerült két új táskával hazatérnem, pedig még fizetést nem kaptam;) De hát a kettő együtt nem volt még 15 euro sem és kellett egy az egyenruhámhoz is meg a másik olyannagyonszép volt, hogy hűű:)

Aztán sajnos megint jön némi képzavar és időbeli nemtudommitcsináltam időszak.. A képek alapján sem tudok tovább haladni, mert egyre kevesebb progira mentünk a Dórival közösen, így sokszor csak azt tudom, hogy ő merre járt:)

Vmikor ezidőtájt készültek a mi medencés képeink, ami azt jelenti, hogy volt legalább egy szabad délutánunk és az, hogy közösen, külön csoda!

Továbbra is főzőcskéztünk minden nap vmi finit csajokkal, közben megérkezett Zsuzsi is, aki Alanyaban lesz transzferes. Vagyis már tegnap óta dolgozik, úgyhogy nem csak lesz, hanem már az:)

Arról nem tudom már mennyit beszéltem, hogy ki merről származik Macaristan (ejtsd „madzsarisztán” – Mo. töröküs nyelven:)) kis területén belül. Ugyanis a szezon végére várhatóan külön értelmező szótár kiadására készülünk, annyi új szót és kifejezést tanulunk egymástól:)

Tudjuk-e például, hogy mi az a csurka vagy csuri?? Meg a parkettában van a hajam? És hogy ki van ömölve a homlokom? A közértbe megy a pesti kolléganő már nem annyira újdonság. De azt ők sem tudták, hogy mi az a kondi, mint ugye mi győriek használjuk a sportcipőre. Vagy a speci, ami nálunk a nápolyi. Annyit tudtunk ilyeneken nevetni:) Meg nem ám rántottát esznek Nyíregyházán, hanem kavart tojást!

Következő szerdán transzfer volt ismét, este 18.50-re értem haza, majd 19-kor már jött is értem a jeep és indultunk night safarira! Hát az egy állati jó progi volt ismét! Ráadásul a legjobb sofőrrel mentünk, olyan hegyeken, völgyeken, dombokon, erdőben fák között és 70 fokos löszfalakon felkaptatva, gyakran a reflektorokat is lekapcsolva, hogy bizony csak a sikításokat és megkönnyebbült nevetéseket lehetett hallani az éjszaka közepén! Levezetésnek egy vízipipázós helyen álltunk meg, majd onnan haza, 1 óra elmúlt, mire ágyba dőltünk.

Aztán ott a csütörtök megint kiesett. Minden nap mentünk vhova, ismerkedtünk minden progival és kirándulással folyamatosan. Vagy infozni mentünk a csajokkal az előző nap érkezettekhez. És arról értelemszerűen nincs kép, így passz..

Pénteken viszont biztosan tudom, hogy Demre-ben voltam Andikával. „Kisfőnökék” akkor még nem tudták, hogy mi ismerjük egymást régebbről, sőt, jó barátnők vagyunk, mert akkor nem bizti, hogy összetettek volna minket:)

Még ezt a napot befejezem, és megyek csobbanni a medansziéba sorry. Megsülök már idebent és különben is gyúrnom kell a színemre, mert senki nem hiszi majd el, hogy már 5 hete itt vagyok:)

Szóval Demre. Mikulás bácsiról hallotunk-e már?? :) Képzeljétek, hogy a finnek csak ellopták a bácsit, mert ő bizony itt született Patara-ban és Myra-ban volt püspök! Gyönyörű helyeken jártunk, sziklasírokat néztünk meg, ókori színházat, Szent Miklós templomát, elsüllyedt szigetet Kekovát stb. Szupi kis nap volt! Leszámítva olyan apróságokat, hogy buszt kellett cserélnünk, mert lerobbantunk és egyebek:)

Most eddig jutottam, tényleg vár a medence, aztán még főzőcskéznem is kell, megígértem Hajninak, hogy összedobok vmit némi csirkemellből és rizsből, mert más nem nagyon van itthon:)

Cuppantás mindenkinek, meg ölelések, mert hiányoztok ám!!